1330 áprilisában itt kísérelte meg a királyi család megölését Zách Felícián. A merényletről és következményeiről szól Arany János híres balladája, a Zács Klára.
A fővárostól északra, a Dunakanyarban, a folyó jobb partján, a Visegrádi-hegység hegyei között, megkapóan szép természeti környezetben fekvő, gazdag történelmi múltú kisváros. Határában ágazik el a Szentendrei-Duna, Várhegye 328 méter magas. Kedvező földrajzi adottságai és stratégiai fontossága több korszakban is jelentős szerepet biztosítottak a bronzkor óta lakott településnek.
A honfoglalás korában Árpád fejedelem testvérének Kurszánnak a szállásterülete volt. A tatárjárás során elpusztult, a római őrtorony maradványaira épült, első várát már 1009-ben említi oklevél. A ma is látható kettős várrendszert 1250 után építette IV. Béla és felesége. Az alsóvár kaputoronnyal és őrtornyokkal ellátott erődfalakból és egy nagy lakótoronyból állt, amely egyszerre volt királyi szálláshely, ispáni lakóhely és katonai erődítmény. Feladata az országút és a hajóforgalom ellenőrzése volt és a fellegvárral tornyokkal megerősített völgyzárófal kapcsolta össze.
A gyorsan királyi székhellyé váló királyi palota építését Károly Róbert kezdte 1320 körül. A palotában fogadta 1335-ben Károly Róbert magyar uralkodó a Visegrádi királytalálkozó résztvevőit, mely a környező érintett országok gazdasági és politikai együttműködését szolgálta. 1370-ben itt ajánlották fel Nagy Lajosnak a lengyel koronát, s a lovagkirály haláláig a palota kincseskamrájában őriztette a lengyel koronát a magyar Szent Koronával együtt. A 15. század második felében Mátyás király és Beatrix a késő gótikus palotát reneszánsz elemekkel bővíttette és szépíttette.
A visegrádi rezidencián a kor számos politikusa, írója, művésze és tudósa megfordult emelve a királyi udvar hírnevét. Ekkor készült számos más díszítmény mellett, a Giovanni Dalmata olasz szobrászművész készítette Herkules-kút is. Korabeli leírások földi paradicsomként említették a palotát. Visegrád virágzásának a török uralom vetett véget, a harcok során a vár és a település is elpusztult, lakhatatlanná vált. 1702-ben I. Lipót osztrák császár parancsára a vár addig megmaradt részeit is felrobbantották, a vár maradványai pedig végképp a föld alá kerültek.
A település a 19. században kezdett újra fejlődni, melyhez nagyban hozzájárult a dunai gőzhajózás megindulása. A Pilis-Visegrádi-hegység és a Dunakanyar kedvelt kirándulóhely lett és a népszerűséget tovább fokozta a történelmi emlékek feltárása is. A feltáró munka 1934-ben Schulek János régész kutatásaival kezdődött és az ezt követő rekonstrukció kisebb megszakításokkal egészen 2001-ig tartott.
Ma Visegrád évi 300 ezer látogatót fogadó nemzetközileg is jegyzett turisztikai célpont. A Pone Novanta római erőd romjai, az Európai Örökség címet viselő Királyi Vár, a Fellegvár, a Salamon-torony, a Mátyás király Múzeum, a Pálinkamúzeum, és a barokk Mária kápolna kincsei mellett a Visegrádi Nyár eseményei, a Palotajátékok és a Lovagi Tornák színes programjai várják az idelátogatókat.
Az ősök pozitív példáját követve 1991-ben a magyar, lengyel és csehszlovák miniszterelnök a királyi palota történelmi falai között hozták létre a résztvevő országok gazdasági, diplomáciai és politikai együttműködését célzó Visegrádi Négyek szervezetét.
Elméleti rekonstrukció: Buzás Gergely
Modell és animáció: Schunk Szabolcs, Tóth Márton Zoltán (Narmer Bt.)
A film a visegrádi Mátyás Király Múzeum "Az Anjouk Visegrádja" című kiállítására készült 2010-ben.
