A Rákócziné című ballada fő helyszíne Érsekújvár, melynek várát 1704-ben foglalták el II. Rákóczi Ferenc kuruc csapatai.
Szlovákiában, a Nyitra folyó partján található ez a város, a Dunamenti-síkság legnagyobb városa és kulturális központja. A törökök által elpusztított négy település helyén, 1526 után jött létre a mai város őse.
1545-ben a Nyitra bal partján épült palánkvár, majd 1573 -at követően ezt felváltotta a város új kegyura, Verancsics Antal püspök elképzelése. A Nyitra jobb partján olasz építészek tervei alapján valósíttatta meg a kőből épített, hatszög alapú, hatbástyás reneszánsz erődöt, amihez a Castellum Novum néven ismert középkori város tartozott. 1663-ban a törökök elfoglalták az erődítményt, melyet huszonkét esztendeig meg is tudtak tartani.
A török helyőrséget végül 1685 augusztus 19-én győzték le a császári seregek. Ezután 1691-től városi ranggal Széchenyi György esztergomi érsek fennhatósága alá került.
1704 telén Rákóczi Ferenc harc nélkül foglalta el Érsekújvárt, ezzel ide is beköszöntött a kuruc kor. Bottyán János lett a vár parancsnoka. A sikert azonban beárnyékolta a nagyszombati csata elvesztése. A fejedelem személyesen vezette a sereget, de hiányoztak kiképzett tisztjei, ezért lehetőleg kerülte a nagyobb ütközeteket, csak portyázásra szorítkozott.
A császáriak hiába arattak egy-egy nagy győzelmet; a nép ellenállt, így amint elvonultak egyes vidékekről, ismét lángba borult mögöttük minden. Néhány francia főtiszt és De Riviere, Érsekújvár erődítője kitűnő szolgálatot tettek Rákóczinak, főleg műszaki feladatok végrehajtásában.
1706-ban május 20-án II. Rákóczi Ferenc itt írta alá a fegyverszünetet, majd a békeszerződést. A császári seregek végül 1710-ben foglalták el az erődítményt, melyet később leromboltak.
A 18. században elsősorban a mezőgazdaság, a következőben az először céhes, majd testületi formában működő kézműipar és kereskedelem biztosította az itt élők megélhetését, de a 19. században már a malomipar, lenárugyár, téglagyár, bőr-és cipőgyár és gázgyár is működött a városban. Az első világháború végén 1918-ban Csehszlovákiához csatolták. 1938-ban, mint a Felvidék negyedik legnagyobb városa, 1939-től, mint megyei város újra Magyarországhoz tartozott.
A második világháborúban a bombatámadások a város kétharmad részét elpusztították. 1945 után újra csehszlovákiai, majd 1990-től szlovák város lett. A kilencvenes években a gazdasági struktúra is átalakult, csak az élelmiszeripar és a világítástechnikai eszközök gyártása tartotta meg jelentőségét.
A templomok és kápolnák mellett a város legszebb építészeti műemlékei az 1779-ből származó Kálvária, a főtéren álló, XVI. századi Szent Kereszt-templom és az 1740-es pestisjárvány emlékére emelt barokk Szentháromság-szobor.
Repülőtere mezőgazdasági, sport és turisztikai feladatokat lát el. Az itt lakók és a turisták kedvelt pihenőhelyei a termálfürdő és az évszázados tölgyfáiról ismert Berek parkerdő.
II. Rákóczi Ferenc érsekújvári emléktábláját 1906-ban, a Rákóczi-szabadságharc 200. évfordulóján rendezett ünnepségen avatták fel, Kossuth Lajos és Czuczor Gergely szobrával, valamint Bercsényi Miklós és Bottyán János emléktáblájával együtt. Az emléktábla az Érseki Palota falán volt elhelyezve, ahol egy ideig Rákóczi is lakott. Az impériumváltás után az emléktábla elpusztult.
Forrás: wikipedia.org
Közzétette: Danubii Pons
Közzététel: 2012. okt. 3.
