1835 tavaszán Arany visszatér Debrecenbe, Kisújszállásról a Református Kollégiumba a legjobb ajánlásokat viszi: „Erkölcsére jámbor és feddhetetlen praeceptorunk (tanítónk) volt."- áll az egyikben. A félbehagyott debreceni félévet még befejezte, de a következőt már nem. Debrecenben festészettel, szobrászattal, zeneszerzéssel is kísérletezett. Tanulmányait 1835 hagyta abba, de nem érettségizett le. Unni kezdte az iskolát, ábrándozott, előbb festő, majd szobrász akart lenni mindenáron.
Forrás: hirmagazin.sulinet.hu
Hogy egy ilyen komoly diák egyszerre odahagyja az iskolát s ilyen kalandos útra térjen: ha meglepő is, nem érthetetlen. Voltaképpen az irodalom vonzotta a színházhoz; egynek vette a kettőt, mint naiv néző a játszó személyt a szereppel. S a színészet akkor hőskorát élte nálunk, kettős fénnyel ragyogta be a művészet és hazafiság. Aranyt tanárai sem tartóztatták vissza.
E szokatlan jelenséget, hogy legjobb tanulójuk egyike, csupán a művészet iránti vonzalomból, minden anyagi kényszer nélkül, komédiássá akar lenni, a hivatás kétségtelen jeléül tekintették — állítja önéletrajzában:
"Én, kalandos életpályáról ábrándozva, unni kezdém az iskolai egyhangúságot, hosszallani a pályát, majd festő, majd szobrász vágytam lenni, anélkül, hogy tudnám, mint kezdjek hozzá: végre 1836. februárban önként, minden anyagi vagy erkölcsi kényszerítés nélkül, odahagyám a kollégiumot, soha vissza nem térendő."
"Fáncsi és László etc. jeles színtársulatot tartván akkor Debrecenben, én, ha már szobrász nem leheték Ferenczy mellett, könnyebbnek találtam Thália (a színészet múzsája) zászlója alá esküdni. Elhatározásom mindenkit meglepett. Magok a tanárok e szokatlan jelenséget, hogy legjobb tanulójok egyike, csupán a művészet iránti vonzalomból komédiássá akar lenni, a hivatás kétségtelen jeléül tekinték. Erdélyi, pártfogóm, mit se szólott ellene, sőt az agg Sárváry magához hivatott, szavaltatott (s akkor szép csengő hangom volt) és énekeltetett, s elégülten ajánlá: „csak Sekszpírt! Sekszpírt, domine!” Igy lettem színész..."
Forrás: Önéletrajzi levél (részlet)
Az ifjúi lelkesülés mellett talán a megélhetés gondja is sarkallta, mint Petőfit atyjának elszegényedése; kis pénze megint fogytán lehetett. Vonzalma komolyságát semmi sem mutatja jobban, mint hogy később is sokat olvas, tanulmányoz és fordít, sőt ír is színdarabokat.
Forrás: Önarckép álarcokban PIM 2018
Olvassa el vagy hallgassa meg a teljes levelet!LINK
Arany gyakran járt színházba, hiszen Debrecenben erre bőven volt lehetősége. 1836-ban önéletrajzi vallomásai szerint minden erkölcsi és anyagi kényszerítés nélkül hagyta el az iskolát, és élete válaszút elé került. Ferenczy István szobrászatának híre vonzotta nagyon, aki az 1830-as évek ünnepelt zsenije volt. Ám a szobrászat gondolatával titokban foglalkozó Arany megingott, és inkább Thália zászlaja alá állt be, ha rövid időre is.
Az alig húszéves ifjú 1836 februárjában, Debrecenben a Fáncsy Lajos és László József igazgatása alatt működő, mindössze 16 fős színtársulathoz szegődött egy évre. A társulat azonban a korra oly jellemző módon pár hónap múlva feloszlott. Arany a rövid idő ellenére több darabban is játszhatott.
Forrás: wikipédia.org
A sűrűn változó társulatok Debrecenben eleinte a Fejér Ló fogadó udvarán, egy deszkaszínben játszottak báró Wesselényi Miklós Nemzeti Játékszíni Társaság néven. 1810-ben ebből a társaságból vált ki az első debreceni önálló társulat, amely 1824-ig maradt együtt.
Később a Varga-színben, a Cegléd-utca sarkán tartották meg előadásaikat. E hevenyészett deszkákon sokan haladtak át országos hír felé, közülük a leghíresebb Déryné volt.
1835-ben Nánássy Gábor szenátor a Harmincados-közön levő házában, az udvaron alakítja ki színházát. Egyszerű hajlék ez, lépcsőn kell lemenni; a nézőtér ki sincs padlózva; mennyezete a puszta tető, ezért hol igen hideg van, hol igen meleg; jó időben nem is bent, hanem kint az udvaron tartják az előadást.
Ez utóbbi játszóhely volt a leghosszabb életű, a mai Batthyány utca 17. szám alatt működött 1835–1861 között. Az első társulatot Fáncsy Lajos vezette, Arany is itt próbálgatta színészi szárnyait.
Mint Shakespeare és Petőfi, ő is inaskodáson kezdte: bútort, kelléket hordott a színpadra, vaslemezt rázva mennydörgést csinált, s mint tüzér, furkóval verte a padot. Első fellépése valószínűleg – Bolond Istók-éhoz hasonlóan – a színpad mögött történt, és ennek során a színpad átrendezésekor székeket pakolt. Lépésről lépésre szoktatták ugyanis hozzá a színpadi léthez. Ez új, megalázó csalódást jelentett számára s kezdett kiábrándulni a színpad "fonák" világából.
A színpadi lámpák elé egy követ szerepében lépett először, aki kegyelmet kér városának az ostromlótól, Raupach Ördög Róbertjé-ben. Ezután több darabban feltűnt, hol a második favágó vagy éppen a jövendő századbeli inas epizódszerepében. Ezek nem jelentős színészi megnyilvánulások, de azért arra is adódott lehetősége, hogy énekes szerepkörben szép basszus hangját megmutassa.
Talán legjelentősebb színészi szerepét kapta, amikor Babocsay Istvánnak 1805-ben nyomtatásban is megjelent drámájában, a Vígkedvű Mihályban Biczó István városi tanácsnokot alakíthatta.
Mint újonc, többnyire csak inast, ármás legényt,(haramiát) katonát, favágót alakított, s a falu népe között énekelt. Két hónap alatt huszonkétszer játszott, május elsején volt Debrecenben utolsó előadásuk, akkor lejárt a tagok szerződése. A társaság feloszlott, „nekem egész váratlanul" — mondja Arany, —,,anélkül, hogy hozzám valaki szólott vagy sorsomról intézkedett volna."
A társulat felbomlásáról a Bolond Istók-ban így írtː
Egy reggel – épen a bolondok napja,
Az ő nevenapja, april elseje
Volt, hogy fülét a hír oldalba csapja,
Hogy társaság nincs, már csak hült helye.
Arany a debreceni hatvan nap alatt húsz néhány mondatos szerepet kapott, a saját nevén tüntették fel a színlapok. Fellépett Katona József Szent Istvánjában is, de játéka a nagyobb nevek árnyékában nem hagyott nyomot. Fontosabb, hogy megismerkedett a színház működésével, a színpadépítő, a kellékes, a statiszta, a fény- és hangeffekteket előállító technikus feladataival.
"Szerepje is volt már, a szín megett:
Majd vas-lemezt ráz és dörögve-morgó
Zajjal rendíti, mint Zeusz, az eget,
Míg gyantaporral a színlap-kihordó
Kulissza mécsvillámot ereget:
Majd mint tüzér áll, a kezébe' furkó,
S inspiciens úr hogyha jelt adott:
Döngetni hátul, bum! bum! a padot.
Már másnap a színpadra kelle menni,
Ez egyszer a nehéz, nem a szerep!
Mi az; fényes ruhában megjelenni
És ott szavalni mint a szélkerep?
De változáskor a széket betenni,
Ödöngni fel s alá, mint vak-vereb,
Hol már a puszta bennlét megaláz;
Ez ám a csúfos, kínos lámpaláz!"
(Bolond Istók, 11/68-69.)
Forrás: Voinovich Géza Arany János életrajza I.kötet
Arany magára maradva jobb híján a Hubay-féle vándortársulathoz csapódott, mely éppen ekkor indult erdélyi körútra... Ha időrendben szeretne továbbhaladni, akkor idekattintva Nagykárolyba jut el, a Hubay-féle társulat útjának első állomására.
