A Margit-híd a Lánchíd után a főváros második állandó Duna hídja, mely a pesti Szent István körutat köti össze a budai Margit körúttal, a Margit-sziget érintésével. Tervpályázatát 1871-ben írták ki, melyet Ernest Goüin francia mérnök nyert meg, megépítésének zömét is egy francia cég végezte. A híd teljes hossza 607 méter, eredeti útpályája 11 méter, járdái mindkét oldalon 3 méter szélesek voltak. A kész hidat 1876. április 30-án avatták fel, nevét Gyulai Pál író javaslatára kapta. 1878-ban a hídfőknél a hídpénz szedésére vámszedő bódék épültek, amelyeket 1886-ban téglaépületek váltottak fel.
A Margit volt az első budapesti híd sínpályával. A síneket a kocsipálya szélén, közvetlenül a járdaszegélyek mellett helyezték el. A lóvasút 1879-ben indult meg. Tekintettel a híd emelkedőire, a két ló által vont kocsi elé a hídfőben harmadik lovat fogtak, amelyen lovászgyerek ült. A „nyargonc” (előfutó fiú) este lámpával ügetett a lóvasút előtt a híd közepéig, majd onnan visszafordulva ismét a hídfőhöz, hogy a következő lóvonatot felsegítse a híd közepéig. A lóvasutat 1894-ben villamos váltotta fel. A középső pilléréhez csatlakozó, a Margit-szigetre levezető szárnyhidat 1900. augusztus 19-én adták át. 1922-ben a fakocka útburkolatokat nagyobb terhelést bíró kőkockákra cserélték.
A Margit-sziget egyre növekvő népszerűsége tette indokolttá az eredetileg is kiépíteni tervezett szigeti csatlakozás, az ún. szárnyhíd megépítését. Építési költségeit nem kis összeggel támogatta József Főherceg, akinek kezelésében a sziget állt ekkor. Az átadásra 1900. augusztus 19-én került sor. A sziget ettől a naptól fogva közelíthető meg “száraz lábbal”.
A II.világháború végén, sok ártatlan áldozatot követelve, felrobbant a németek által aláaknázott híd. A háború utáni újjáépítéskor a vasszerkezeteket acél ívszerkezetekre cserélték és kiszélesítették a közúti és gyalogosfelületeket is. A újjáépített hidat 1948 nyarán adták át. Teljes körű - az eredeti díszeit is visszaállító - felújítására 2009 és 2011 között került sor.
Forrás: wikipedia.org
Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
1877-ben Arany már a szigeten nyaralt. Egykorú hírlapok szerint ezekben az években szinte járvány volt az öngyilkosság. Sok párbaj is így végződött. Ha a felek tartottak a tiltó törvényektől, a sorsra bízták a döntést: aki kettejük közül a fekete golyót húzta – öngyilkos lett (amerikai párbaj). A híd halottai között is van ilyen áldozat.
"A Duna hullámaiból mostanában nagyon sok holttestet fognak ki. Jelenleg csak a pilisi alsó járás szolgabírája három ilyenről tesz jelentést. A Csepel-szigeti Tököl községnél a Dunából kifogott holttest egy 20-25 év közötti izraelitáé volt, kinek zsebében egy margitszigeti hídjegy találtatott, amelyből következtethető, hogy az öngyilkos a Margithídról ugrott a Dunába.
Zichy Mihály illusztrációi a Híd–avatáshoz.
(©Szépművészeti Múzeum, 2019)
A fent emlitett másik két holttest Csepel község határában húzatott ki a vízből, éspedig az egyik május 22-én, ez egy katona volt. Keresztneve valószínűleg Elek volt, mert zsebében egy levelet találtak, mely így szól: "Kedves Palim! Arra kérlek, hogy mindjárt ebéd után, még 4 óra előtt jőj be hozzám a kaszárnyába, de biztosan. Budapest, ápril 10. 1877. Szerető barátod: Elek." Ezt a levelet barátjának nem küldhette el, és amiatt lett öngyilkossá, mert Pali barátja nem segítette ki bajából. (...) Mintegy 20-25 éves lehetett. (A Hon, 1877. július 2.)
"Rendőri hír. Tegnap déli 12 órakor a Margithídról egy ismeretlen, a munkásosztályhoz tartozó egyén, ki 14-15 éves lehetett, a Dunába ugrott, s a habokban nyom nélkül eltűnt." (A Hon, 1877. július 6.)
"A Duna két hídjáról [a Lánchídról és a Margithídról] oly sűrűn ugrálnak a Dunába (pénteken délben is aláugrott egy 25 éves leány, akit azonban élve fogtak ki a matrózok), hogy valóban őrcsónakokat kellene éjjel-nappal ott tartani, a kétségbeesettek megmentésére. Erről régebben volt is már szó." (Fővárosi Lapok, 1877. július 8.)
Forrás: kapcsoskonyvblog.hu
Sorozatszerkesztő: Sleisz Csaba
Stúdióvezető: Pelley István
