Az 1852-es császári körút után egy hónappal Ferenc József újabb két hetet töltött Magyarországon, ekkor egy Pest melletti hadgyakorlaton vett részt.
Ezután csak négy évvel később tért vissza, 1856 augusztusában az esztergomi bazilika felszentelésére érkezett Othmar Rauscher bécsi érsek kíséretében. A dinasztia és a katolikus egyház viszonya mindig szoros volt, a császár a keresztény uralkodó szerepében jelent meg Esztergomban.
Rauscher érsek jelenléte ugyanakkor felidézte azt a kísérletet, hogy a magyar hercegprímás alá tartozó egyháztartományt a bécsi érsek fennhatósága alá rendeljék, ami azonban – köszönhetően Scitovszky János hercegprímás aktív ellenállásának – nem valósult meg.
A boldog férj és családapa Ferenc József 1857-ben töltött el ismét hosszabb időt Magyarországon. Az év tavaszán úgy vélte, hogy az országban a hangulat annyira rossz, vagyis forradalmi, mint 1848 óta még soha. Az aggasztó helyzet javulását, a magyarországi politika kimozdítását a holtpontról egy újabb császári látogatástól várták.
A politikai helyzet és a közhangulat valóban nem volt ideális Magyarországon, az 1848 elbukása miatti gyászt fokozatosan felváltotta az elégedetlenség, ami nyilvánosan is kifejezésre jutott, például Vörösmarty Mihály 1855-ös temetése néma demonstrációvá vált.
1857-ben Ferenc József családapaként látogatott Magyarországra, felesége és gyermekei is elkísérték. A császári pár 1857. május 4-én érkezett Pest-Budára, ahol nagy tömeg, diadalkapuk és obeliszkek várták őket. A látogatást hosszas előkészület előzte meg, amelynek során megtervezték, hogy az uralkodó milyen gesztusokat tegyen a magyarok felé. Ezek közé tartozott a császári látogatás kezdetén meghirdetett amnesztia, ami azokra vonatkozott, „kik a felségárulás, felkelés vagy lázadás bűntényei miatt” börtönben voltak, vagy eljárás alatt álltak.
A rendelet célja az volt, hogy fátylat borítson a múlt – 1848–1849 és az azt követő időszak – szomorú eseményeire, azonban ez megkésettnek bizonyult, és önmagában nem is volt elegendő a magyarországi hangulat megváltoztatásához, márpedig további jelentős intézkedések nem követték az amnesztiarendeletet. A tervezett program szerint a császár és császárné kisebb körutakat tettek volna az országban, azonban a kis főhercegnők megbetegedtek, és május végén Zsófia meg is halt Budán. A látogatást félbeszakították.
A császárné személye elősegíthette volna a két fél közeledését, azonban a tragédia után ő nem tért vissza Magyarországra. Ferenc Józsefnek augusztusban és szeptemberben egyedül kellett befejeznie az „unalmas” utazást, amit kötelességtudóan meg is tett.
A magyar lakosság nagy reményeket fűzött a császár személyes megjelenéséhez. A konzervatív főurak egy csoportja megpróbált átadni a császárnak egy – a szükséges politikai változásokat felsoroló – „hódolati feliratot”, azonban Ferenc József nem volt hajlandó átvenni a dokumentumot.
Utazása végén laxenburgi kéziratában kifejtette, hogy nem kíván eltérni a korábban lefektetett alapelvektől, vagyis nem változtat a magyarországi igazgatás rendszerén. Mindez csalódottságot váltott ki Magyarországon, bécsi kormánykörökben pedig az, hogy a császári látogatás ezúttal sem érte el a kívánt hatást. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az új kormányzati rendszert Magyarországon nem lehet elfogadtatni.
Forrás: Manhercz Orsolya: Ferenc József főherceg/császár/király Magyarországon, 1843–1867. acta.bibl.u-szeged.hu
BUDAPEST, 1857. május 4-én. Ő császári és királyi Felségeik fényes bevonulásáról körülményesen értesíteni siettünk olvasóinkat a Politikai Újdonságok utóbbi számában. A jelen sorok czélja, némi fogalmat nyújtani Budapestnek ez alkalommal tanúsított ünnepélyes külsejéről.
A két testvér főváros, (Bécs és Budapest) festői fekvésénél fogva, mindenkor megható képet nyújt annak, ki felülről hajón érkezik a Duna gyönyörű völgyébe, mellyet az egyik oldalról ős Buda vára, más részről az ifjú Pest palotái környeznek.
Annál meglepőbb látványt nyújtott május 4-én a felséges folyam tündéri pompában díszlő két partja. Egész hosszában sűrű néptömegek hullámzottak; az egyes házak virágokkal, szőnyegekkel, zászlókkal voltak elborítva; közel a partokhoz tarkáztak a rendkívüli számmal kiállított gőzösök s egyéb hajók lobogói; zászlócskák lobogtak a gyönyörű Lánczhid egész hoszszában s külön díszítmények lepték a hídoszlopok tetejét s a budai alagút néhány nap óta kész homlokzatát . Közelismerés szerint, díszítőink igen sok ízléssel jártak el munkáikban s nem egy művészi eszme valósítására is akadtunk.
Amennyire lapjaink szűk köre engedi, szemlét tartandunk,(tartunk) a fővárosnak ez ünnepélyes alkalomkor kifejlődött szépsége felett s igyekezni fogunk ezt az egyes tárgyak lerajzolásával is érdekesíteni. Először is a budapesti hódolati jelvények legszebbikével ismertetjük meg olvasóinkat a mellékelt rajzban. Ez azon diadalkapu a Nagyhíd utczának Dunára szóló nyílásán, (az „Angol királynő“ és német színházépület között) mellyen által a partra kiszállott Felségek Pest város falai közé léptek.
Ha időrendben szeretne továbbhaladni, ide kattintva Karlsbadba juthat el.
