Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
Aranynak a szigeti nagy vendéglő tornácán, szélmentes sarokban van rendes asztala. Egy kopott öreg pincért szólít magához, mintha éppen az illenék ő hozzá; megfigyeli, lefesti egy zsánerképben, melynek abban van humora, hatása, mintha „Toldi énekese lantjára venné az öreg pincért”, mintha az ő Bencéje volna.
Forrás: Voinovich Géza: Arany János életrajza III. kötet
A szigetre érkező vendégeket két pompásan berendezett vendéglő fogadja, egyik a sziget alsó, (Margit hídi oldal) másik a felső részén.(Árpád hídi oldal) A Nagyszállóhoz tartozott a Felső Vendéglő, az Alsó vendéglőt - mely átépítve később a Casino épülete volt - lóvasút kötötte össze a Felső Vendéglővel.
A felső és az alsó vendéglőbe bizonyára sokszor fuvaroztak oda-vissza vidám, kissé már kapatos társaságokat, akik az egyik helyen elkezdett mulatozást a másik helyen fejezték be. Az sem kizárt, hogy az egyik helyen mulatozó társaság meglátogatta a másik vendéglőben dorbézoló ismerőseit.
„A főváros válogatott társaságainak kedvenc találkozó helye van itt, különösen a honatyáknak s gyakran megesik, hogy a míg a sziget felső vendéglőjében a „többség” pártja üli tüntető lakomáját, az alatt a „kisebbség” ellentüntetésül az alsó vendéglőben lakomázik, s innen is, túlról is tust húz, ezzel hirdetve az országra szóló felköszöntéseket.
A sziget két végét összeköti egy lóvonatú vasút, melyen tíz percz alatt el lehet jutni a felső épületektől az alsókig, folyton változó festői szép panorámák közt.” (Jókai Mór)
Forrás: egy-kor.hu
Közel a Nagyszállóhoz néhány évvel korábban épült a Kisszálló. Itt élt és alkotott 1919 és 1930 között Krúdy Gyula, de lakott itt Bródy Sándor és Szerb Antal is. Ennek a helyén épült fel a Dália szálló 1938-ra, mely a II. világháborúban elpusztult. Volt egy kevésbé ismert Margaréta nevű szálló is, melyet a Nagyszállóval együtt Ybl Miklós tervezett.
Arany 1876-ban jár Karlsbadban utoljára; nem megy többé, mert visszariasztja az út fáradalma. A palota-beli (MTA) rideg szolgálati lakásból nyaranta a Margitszigetre költözik feleségével és Piroskával. A Felső-szigeten, a nagy szálloda második emeletén bérelnek két szobát, a Dunára néző csendesebb oldalon; a folyosó felől előszoba fogja fel a lármát. Máshová nem is akart menni. „Nem is látok, nem is hallok, nagyobb utazásra el nem mehetek, a sziget pedig azért is jó, hogy ott kocsi sem üthet el.” — mondta orvosának. (A Margitszigetet a híddal összekötő szárny akkor még nem készült el.)
Ablakai alatt ősfák lengetik koronájukat, a lombok közt átcsillan a Duna tükre. Ide járnak ezentúl évről-évre. Itt maradnak sokszor késő őszig. A Sziget akkor csöndesebb volt, csak hajó vitt oda, kocsi nem zörgött, kevés ember járta, kevesebb vendéglő zsivaja hangzott, mint amikor megépült a bekötőhíd. Szemének jót tett fű-fa zöldje, lelkének a magány. Piroska, az unoka és a nagymama a nagy szálloda előtt tanyáznak, a padokon, hol vidám társasági élet zajlik. Többször van körükben Prielle Kornélia, a Nemzeti Színház művésznője, régi ismerősük.
A nyugalomnak és a csendnek azután lassan vége szakadt. A szigeti bekötő híd megépülte után egy csapásra hazai és külföldi arisztokraták, uralkodók, diplomaták, és hírességek felvonulási terepe lett a sziget József főherceg és neje, Klotild főhercegnő vendéglátása mellett. (Ferenc József és Erzsébet királyné, belga és a szerb királyné, a francia király unokája, Coburg hercegi pár, Richard Wagner is megfordult itt.)
Forrás: kapcsoskönyvblog.hu
Ha már az asztali örömökről esik szó, érdemes felidézni Arany egyik kedvenc fánk-receptjét, bár a költő a konyhában nem jeleskedett.
Jeles költőnk, Arany János gyönge fizikuma és éles észjárása sokkal inkább a hivatalnokok egyszerű életmódjával tűnik ki, mintsem a úri murikon való dorbézolásával, kortársaival való parolázásával. És bár Arany nem kívánt a konyhában tüsténkedni, az ritkábban kerül szóba, hogy az Arany-életmű mennyi mindent elmond a régi magyar konyháról.
„Egy cseléd vizet tesz félakós bögrében,
Mely ha forr a tűzön s nem fér a bőrében,
Akkor a baromfit gyorsan belemártja,
Tollait letörli, bocskorát lerántja.
Van, ki a kis bárányt félti izzadástul;
S bundáját lerántja, még pedig irhástul;
Más a vékonypénzü nyúlat szalonnázza,
Hogy csöpögjön zsírtól ösztövér csontváza.”
(Arany János: Toldi – Második ének)
Számtalan verse, prózája szól ételről, italról, konyhai és főzési szokásokról, asztali örömökről, a vendégek ellátásával kapcsolatos tennivalókról, formákról, fortélyokról. Gyakran foglalkozott vendéglátós személyekkel és a vendéglátóhelyi munkával is. Hogyan is fogadják Toldi Györgyöt Nagyfaluban? De azt is megtudhatjuk a Toldiból, hogy az egykori magyar ember nem kedvelte a májat. Ezt lökték a mászárosok az éhes Toldi elé, aki inkább a kutyáknak adta.
Megőrizte Arany számunkra a korabeli kocsmák italmértékeit is. A sok szépirodalmi formában ránk maradt étel mellett irodalomtörténeti érdekességnek is számít egyik kedves édességének, úgyis mondhatnánk, hogy a származási köréből megismert és megszeretett hétköznapi-ünnepi egyszerű, olcsó és mégis nagyszerű finomságnak receptje, amelyet szinte konyhaművészeti precizitással le is írt.
Egy, még a debreceni kollégiumból való barátjának, Szilágyi Istvánnak, akinek sok segítséget, támogatást, hitet és biztatást köszönhetett még pályája elején, 1859-ben elküldte levélben kedvelt étele, a Marcza-fánk (marcafánk vagy marcifánk) készítésének fortélyait. Idézzük most szó szerint, ahogyan annak idején Arany János papírra vetette:
Édes Barátom, itt küldöm Byront, egyebet ne várj. Nem az vagyok, ki voltam egykor – s ez most elég. Hogy Téged a marcza-fánk emlékezete is kísért! Tessék, itt a recipe: (recept) üss egy csuporba (például) két tojást. Belé egy kevés sót, czukrot. Verd össze jól. Önts hozzá egy meszely tejet; annyi lisztet, hogy palacsintatészta sűrűségű legyen. Akkor tégy zsírt tepsibe, egy ujjnyi vastagon, s ezt forrald fel. Mikor legjobban forr, a tésztát kanalankint rakd belé, egy-egy kis kanállal egy helyre, és pirosra süsd meg. Punctum. (vége, kész)
Ez, fiam, oly egyszerű, hogy magad is megcsinálhatod. Hirtelen étel, mikor hamar kell valamit csinálni. Ölellek, a tieiddel együtt, s maradok mind végig szerető barátod ARANY J.”
Tegyük hozzá kiegészítésül: és igen olcsó is. Valamint azt, hogy Arany János űrmértékként a meszelyt használta, ami a bécsi űrmérték szerint 0,35 liter, azaz másként, ahogyan akkor mondták, egy fél iccényi, a budai meg 0,42 liter.
Forrás: Lázár Zsanett, 2018. március 2. cultura.hu
Ha időrendben szeretne továbbhaladni, ide kattintva Szliácsra juthat el.
