A háznál a betakarítás után összegyűlt kukoricacsöveket ismerősök, szomszédok, rokonok egymást kisegítve, közös munkával tisztítják meg a levéltől. Ez egyben jó alkalom a beszélgetésre, mesemondásra, játékos évődésre, dalolásra, találós kérdések megfejtésére. A kukoricafosztásra szóló meghívás szokásos módja: a gazdasszony sorra járva ismerőseit, meghívja őket, de ennél látványosabb Bácskában, ott a gazda zászlót vagy zöld gallyat tűz ki a kapujára és várja a kisegítőit.
Mint minden kalákázásnál (önkéntes társasmunkánál) , itt is visszaadják az ingyen munkát; a soros kukoricafosztást rendszerint az utolsó együtt dolgozásnál beszélik meg. Játékos szokásai között északon előfordul, hogy a legények jelmezekbe öltözve ijesztgetik a fosztókat ,a Dunántúlon pedig az udvaron heverő szerszámokat az utcára hordják és összekupacolják. Mindenütt szokás az üszkös kukoricával való játék: egymást – főleg a lányokat – bekormozzák vele, egymáshoz dobálják.
A kukoricafosztásban résztvevőket a háziak főtt kukoricával, borral, mézes pálinkával kínálják. A munka befejezésekor, de néha munka közben is táncolnak, áldomást isznak. Játékos és jósló jelentősége is van a talált piros csőnek: ha a legény el tudja venni a lánytól, csókért adja vissza. Az a lány, aki 3 piros csövet talált, abban az évben férjhez megy, de a piros csövekből tréfásan jósolnak a születendő gyermek számára, sőt jó szerencsére és a jó termésre is. Leghosszabb életű munkaszokásaink közé tartozik, hagyományai századunk derekán is elevenen éltek.
Forrás: mek.oszk.hu
