A Tengeri hántás Arany egy novellájára vezethető vissza. Egy egyszerű beszélyke (1846) című novellája romantikus történet. Ilonka, a tiszteletesék árva szolgálóleánya szereti Mokány Ferkét, de ez börtönbe kerül, a leány pedig nőül megy Gézengúz Mátyáshoz, a rút harangozóhoz.
Gézengúz hirtelen meghal, Ilonka férje megmérgezésével vádolva börtönbe kerül, ott elemészti magát; Mokány Ferkó őrülési rohamában kiszökik börtönéből, feldúlja Gézengúz és Ilonka sírját s egy szénaboglyán elégeti magát.
E novella néhány eleme fellelhető, bár erősen átalakítva a Tengeri hántásban. Ferkó (már nem Mokány, hanem Tuba Ferkó) itt is pásztorkodik, kedvesét meg gyermekét itt is elhagyja, őrülésében először egy szénaboglyára, később mint holdkóros az adonyi templom-toronyra kapaszkodik, ahonnan lezuhan.
A Tengeri - hántás kettős szerkezetű, mint Szondi két apródja; kerete egy falusi jelenet, a voltaképpeni ballada egy kukoriczafosztás elbeszélése, melyet valami külső jelenség meg - megszakít.
Ezután a hűvös szél csap a dolgozókra, aztán a hold búvik fel, majd a vadkan töri az irtást, vagy csillagok hullanak, majd megint egy ökör harangja hat el az elbeszélőig, míg végre az adonyi óra tizenkettőt ver. E külső félbeszakítások mindig valami szimbolikus összefüggésben vannak az elbeszélés tartalmával.
Első pillantásra ez rendkívül mesterkéltnek látszik; nem erőszakolt-e az a véletlen, hogy épp akkor emelkedik az ég aljáról a hold, midőn Dalos Eszter kerek arczát említik, hogy a vadkan épp akkor bujdokol, midőn Eszter az elbeszélésben éjjel lopva elhagyja a többi cselédet, hogy a kuvik megszólal, midőn Tuba Ferkó temetőnézéséről van szó?
Gondoljuk meg azonban, hogy a puszta még éjjel sem egészen néma; kisvártatva mindig fülünkbe csap valami zörej, elhal valami távoli hang: egy kutya ugatása, egy állat fészkelődése az istállóból, egy denevér surranása a levegőben, egy véletlenül megérintett kolomp tompa csengése, egy nyíló ajtó nyikorgása, a kútgém halk nyöszörgése a szélben.
A Tengeri - hántás elbeszélője is ily jelenségek között ül: oly természetellenes-e, hogy ő e sokféle egyes hang és jelenség közül csak azokat említi, melyek iránt épp fogékony, mert hangulatos hátteret adnak meséjének.
Forrás: Riedl Frigyes: Arany János
