Aranynál a Tengeri-hántás első megkezdett kézirata az 1850-es évekből való, akkor A tengeri fosztók volt a címe. Riedl Frigyes szerint ez már akkor is régi tárgy volt, a fiatalkori Egyszerű beszélyké-ből alakult át. Valóban rokon a kettőben az elhagyott árva lány szégyene, halála; a csábító önvádja, megőrülése, holdkórsága. A Tengeri - hántás falusi kép és falusi történet, tanyai jelenet; nemcsak a mesélőt látni, hanem hallgatóit is, sőt a mese hatását rajtok.
Az első szakasz tájképe: az éj homálya, a lobogó tűz s az elnyújtózó árnyak mindjárt fogékonnyá tesznek a sejtelmes hangulatra. Egy - egy figyelmeztető félreszólás mintegy belevonja a mesébe a pusztai éjszaka képeit, hangjait, — ezek rajzolják ki a tájat, egyúttal fokozzák a hatást a hallgatókra, s az olvasóra is.
Mikor a lányt a csábító kerülgeti, - a róka neszét veszik észre, a lefutó csillag a lány elbukását jelképezi, könnyét a harmat, a kuvik a halálmadár, a gulya kolompja temetési harang helyett kondul, a mese végén éjfélt üt a toronyóra. A természet e bele- játszásával a mindennapi tárgy rendkívülivé és rejtélyessé válik. A mese megszállja mintegy az egész tájat, meg a hallgatóságot is; a mesélő kétszer is rájuk szól, előbb, hogy kezük ne álljon meg a nagy figyelésben, később az álom ereszkedését látni: „Ne aludj, hé! vele álmodsz!”
A mese s a sok rejtelmes vonás csakugyan behálózta őket, arról álmodnak, amivel elaludtak: legények-leányok a Tuba Ferkó furulyája szavát hallják. A történetnek ez az elringása, a hallgatók lelkébe átvitt befejezés illik a babonás tárgyhoz s a mese hatását mutatja. Rendre tűnnek föl Aranynál a nép babonái: a Tengeri-hántás-ban Tuba Ferkó holdkórsága egy magasabb kéz büntetése, a levegőből hallatszó zene szalontai néphit, ott van már Az elveszett alkotmány-ban is, az V. ének elején).
A Tengeri-hántás-bán Dalos Eszter fejfáján ez a felirat olvasható: Itt nyugosznak - ebből tudni meg, hogy ketten; anya és gyermeke. Legtöbbnek elmondására külön leleménye van. Bonyolult versszakokat szerkeszt, mint egy - egy gót egyházi oszlopköteg.
Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
A Kisfaludy-Társaság is részt kért a költő újabb munkáiból s dicsőségéből. 1878 februárjában az ünnepi közgyűlésen olvasta fel Szász Károly a Tetemre-hívás-t. „...a hallgatóság riadó tapsokba tört ki — írja a Pesti Napló (febr. 11.)” - tíz percnyi szünetet kellett tartani. Azután az egyetemi ifjúság küldöttsége ezüst koszorút adott át az elnöknek, kifejezendők részvételöket a nemzet a feletti örömében, hogy a nagy költő hosszas pihenés után ismét megszólaltatta lantját.”
Arany nem volt ott az ülésen; végeztével a Kisfaludy-Társaság tagjai, az ifjúság képviselőivel, lakásán keresték fel. Szűk dolgozó szobája nem bírta befogadni a sokaságot, a nagy Váradi Antal mindjárt kéziratot is kért egy Szigligeti-album számára. ,A költő — írja a Pesti Napló — íróasztalából egy hosszabb költeményt vett elő (a Tengeri-hántás-t) egy kézirat-csomagból, melynek látványa úgy hatott az ottlevőkre, mintha hirtelen egy rejtett bánya kincseire bukkantak volna...
Forrás: Voinovich Géza: Arany János életrajza III. kötet
