Azért hívják tengerinek a kukoricát, mert a tengerentúlról, az amerikai kontinensről származik, Kolombusz Kristóf felfedezőútjai révén terjedt el a világban. Dél - Amerika őslakosainak, a majáknak és az inkáknak mindennapi eledelük volt a kukorica és a belőle készült kukoricaliszt.
Pontos származási helye, elsődleges géncentruma körül viták vannak a szakemberek körében. Egyes vélemények szerint először az ősi Peruban termesztették... A legtöbb szakember a mexikói származást fogadja el. Ennek a véleménynek a bizonyítéka például, hogy Mexikóváros alatti ásatásokban kb. 80 000 éves kukorica pollent találtak. tehát már ekkor jelen volt a területen. A mexikói eredetet az is bizonyítja, hogy Tehuacanban kb. 7000 éves kukoricacsöveket találtak.
Az elsőség kérdése tehát vitatott, abban viszont egyetértenek a kutatók, hogy a kukorica termesztése Peruból és Mexikóból kiindulva terjedt el Közép-Amerikában és Dél-Amerikában, majd Észak-Amerikában is megjelent. A kukorica vad, ősi formáját nem sikerült megtalálni. A kutatók egy része szerint a teozinte (egyszárú fűféle, másképp az „Istenek gabonája” ) vagy a gammafű tekinthető ősének, mások szerint egy őskukorica létezhetett, ami kipusztult, és még nem sikerült megtalálni a maradványait. Egy primitív kukorica forma ma is megtalálható, a pelyvás kukorica, melynek csövén a szemeket külön-külön megnyúlt pelyvalevelek vesznek körül.
Európába Kolumbusz közvetítésével került, 1493-ban, és nagyon gyorsan elterjedt, sok előnyös tulajdonsága, nagy termőképessége miatt. Hamar fontos emberi táplálék és takarmány lett. Magyarországon 1590-ben már bizonyítottan termesztették, de valószínűleg már korábban ismerték és termelték. Feltehetően két irányból is eljutott hazánkba, egyrészt Itáliából, Dalmácián keresztül, másrészt Törökországból Erdélyen keresztül. Ez utóbbinak tulajdonítható a „törökbúza", tengerentúli származásának pedig a „tengeri" elnevezés.
Forrás: tudas-galaxis.blogspot.com és agr.unideb.hu
