Arany János egyik Tetétlen-pusztai látogatásakor találkozott Csonka Márton gulyással, aki akkora hatással volt rá, hogy verset írt róla. Az idős pásztor minden bizonnyal az 1700-as évek második felében született, mivel saját elmondása szerint 100 éves volt. A szolgálatot még Farkas Elek nagygazda nagyapjánál kezdte, majd az apját is szolgálta, azaz összesen három generációnak dolgozott.
Az öreg nemcsak a kora miatt lehetett megbecsült ember, hanem azért is mert az alföldi pásztor hierarchiában a gulyások, azaz marhapásztorok voltak az elsők, és a legmegbecsültebbek. Ez a rangsor tájegységenként változott, pl. a Hortobágyon a csikósok (lópásztor) voltak az élen, és csak utána következtek a gulyások.
Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
A Dunántúlon, pedig a kanászok vagy kondások (disznópásztor), később, pedig a juhászok (juhpásztor) vezették a sorrendet. A csúcson a számadó állt, aki a legelőre hajtott állatokért a legeltetési időszakban anyagilag is felelős volt. Ő jelölte ki, fogadta föl a bojtárokat, alá tartozott az összes felfogadott pásztor. Távollétében az öregbojtár, vagy az első bojtár helyettesítette. Csak ezek után következett a többi bojtár, és a sor végén a kisbojtár.
Akkoriban még nem volt nyugdíj és nyugdíjaskor, így a legtöbb esetben, amikor a szolgáló egészségügyi állapota megromlott vagy megöregedett, a birtokos gondoskodott róla. Valószínűleg így volt ez Marci bácsi esetében is, aki egész életét a tetétleni pusztán és a Farkas majorban töltötte.
Marci bácsi nagy valószínűséggel néhanap ellátogatott a közeli Kettős Csárdába is, hogy a környező földesurak szolgálóival egy-egy pohár bor mellett megvitassák a pusztán történteket, nagyapáiktól hallott történetekkel szórakoztassák egymást. A csárda a Via Magnán, Budáról a tiszai átkelőhöz, Várkonyra vezető úton állt, így valószínűleg az országban, és a világban történő dolgokról is innen értesültek a környékbeli pásztoremberek.
A tetétleni pusztán Csonka Márton nevü 100 esztendős gulyás halt meg, Elek F. ur szolgálatában, a kinek nagy apjánál is gyakorolta már a gulyás mesterségét, és ollyan szertartással temették el, a mellynek hire aligha be nem futja az egész világot, minél messzebb annál inkább megtoldva foldva. A temetés vasárnapra esvén, az egész vidékből nagy nép sokaság gyülekezett össze, és valóban volt is mit látnia a szokatlan temetésen, a melly igy ment végbe: egy szekér feketével volt bevonva, arra tették a 100 esztendős gulyás koporsóját s 48 ökröt fogtak a szekér elé, és minden ökörnek fekete fátyol lebegett a szarvain, ugy vitték a temetőbe a halottat. A szekér előtt ment az egész gulya, mellyet az öreg őrzött, a koporsó után ment a tenger nép, legutol pedig az egész ménes.
Forrás: 1855. február 25. Vasárnapi Ujság
Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
